Kihasználva, hogy ma este van egy kis időm, gondoltam írok egy kicsit személyesebb bejegyzést is, nem csak kiállításokból áll a világ. Az utóbbi hetek igen elkényeztettek minket, nem is gondoltam bele, hogy lassan eljönnek a hűvösebb, esős napok nemsokára. Az ilyen meleg, napsütéses őszi idő ideálisnak mondható a kirándulóknak, túrázóknak, kutyasétáltatóknak, mi is sokat sétáltunk, kirándultunk, az utóbbi időben még nekiálltam rendszeresen futni is. (Pedig akik ismernek tudják, hogy testnevelő tanár létemre nem vagyok a szó minden értelmében sportos.) Szóval az utóbbi időben igazi sportoló életet élek és természetesen ebből a kutyák sem maradhatnak ki. A jó időt kihasználva Jubival ma is elfutottunk a közeli horgásztóhoz és vissza (6km). Jubi nagyon bírta és már észreveszem rajta, hogy az elején sem futkározik jobbra-balra ész nélkül, hanem "tartalékol" és koncentrál az előttünk álló feladatra. Mert tudom hogy nem nagy távok ezek, de ehhez is szoktatni kell őket. Egész nap rohangálnak, de a folyamatos tempós futást nehezen bírják. Nem is biztos, hogy fizikailag, lehet hogy a monotóniát viselik nehezen, de ez mindegy is. Jubi mindenesetre nagyon szépen jön mellettem, ha kicsit lemarad, egy kis bíztatás után már is látom rajta, hogy erőt vesz magán és utolér. Kár, hogy holnaptól vége a gyönyörű őszi napoknak. Kibírhatta volna még egy kicsit, mert szombaton kutyás nap lesz Ajkán, amiről mi sem maradhatunk le természetesen. A Kutyavilágra keresztelt rendezvény már harmadik alkalommal kerül megrendezésre és tulajdonképpen arról szól, amiről minden kutyás rendezvénynek szólnia kellne: Egy nap a kutyákkal... a kutyákért!
