Tegnap nagyszerű napot töltöttünk Európa Kulturális Fővárosában. A nagy meleg ellenére megnéztünk jónéhány pécsi látnivalót, sokat sétáltunk, fényképeztünk. Volt rá időnk, mert fél 11-kor már elhagytuk a kiállítás helyszínét. Magáról a kiállításról nem tudok sokat írni, egyedül voltunk nemhogy az osztályban, hanem az egész rendezvényen mint jack russellesek, mégse kaptunk győztes címet. Nem haragszom érte, de sajnos az jár a fejembe ilyenkor, hogy a kölyökkutyás hírdetések alapján az egyik legnépszerűbb fajta kedves tenyésztő kollégái miért nem jelennek meg ezeken a rendezvényeken, hogy vajon a tenyészkutyáik milyen bírálatot és milyen színű szallagot kapnának az elismert dán bítótól?! Talán lehet, hogy a dán állományhoz képest vállalható döntést hozott, amikor nem adta ki a címet, mert a jellemzése tökéletes: "kissé gyenge csontozatú, kisméretű kutya", de a többi anatómiai jellemzők, az "arányos felépítés", a "kiváló felső- és alsó vonal", "egyenes végtagok", "jó mozgás", "élénk temperamentum" nagyságrendekkel emelik a hazai állomány döntő többsége fölé.
Mindezek ellenére én kereni fogom továbbra is a kihívásokat és nem olyan kiállításokra viszem csak el, ahol színvonaltalan bírálat mellett biztos sikerekre számíthatunk, hanem - mint eddig is - oda megyek, ahol úgy érzem presztizskérdés szerepelni.
